Sok idő telt el és a pillangók élete szépen telt. Harcuk a Gonosszal lassan egy múló, rossz emlékké vált. Néha úgy ébredtek, riadtan, mint mikor a földre hullva várták sorsuk beteljesülését.. azonban ez egyre ritkábban fordult már elő.
A Mezők Asszonya eleinte örült annak, hogy a rossz emlékek nem emésztik kedvenc kis teremtményeit, de rá kellett jönnie, hogy ha nem ad a pillangóknak újabb feladatot, akkor ők elfelejtik, valóban mekkora erő lakozik bennük, és felemészti majd őket a nefelejcsek és tulipánok közötti repkedés...így hát, megkérdezte Szél Apót, nem tudna-e valamit tenni az ő kis hőseiért? Szél Apó borzolta kicsit a fákat és mezőket, hogy híreket szerezzen, de a világ nyugodt volt .... legalább is látszólag. A hegyeken túl, a Fekete Erdő mélyén, ott ahol a gonoszt kiűzték világukból valami készülődött.
A gonosz erők, melyek ott munkáltak életre hívtak egy sokkal veszélyesebb és rettentőbb ellenséget. Ez az ellenség már ébredezett, kezdett erőre kapni, mert a világ elcsendesedett. Nem volt már senki éber, a jóság eluralkodott mindenen és mindenkin.
A Mélykék Mezőn életre kelt a csodás Kék Madár. A tolla hihetetlen csillogása a kék ég és a tenger színeit gyűjtötte magába. Teremtője, az Ősöreg Varázsló eltelve gyönyörködött benne, és, hogy minden tökéletes legyen csodás hanggal ajándékozta meg. A Kék Madár hangja méztől cseppenő, édes-mázos volt. Aki meghallotta elvarázsolttá vált. A Kék Madár ereje egyre nőtt, minél több lény vált az áldozatává varázs hangjának. Az Ősöreg Varázsló érezte, terve most válhat valóra. Amikor a kitin páncélos Gonoszt küldte a világra, a pillangók könnyen legyőzhették, hisz a mindenség fogott össze a jókért. Most azonban a Varázsló tudta, ha szörnyűséges Kék Madarát elereszti, mindenkit becsap majd. A madár beédesgeti majd az összes létező jót, elpuhítja lelküket csodás énekével, és szépségével. A madár mindenkihez kedves lesz, de közben egy küldetése van... a pillangókat eltüntetni a Föld színéről.. A pillangók nélkül a jóság és az önzetlenség eltűnik majd, végre mindenki csak a saját érdekeit fogja keresni a cselekedeteiben. Az Ősöreg Varázsló már előre dörzsölte érdes tenyerét arra a napra várva, mikor az élet a megfelelő kerékvágásba tér végre vissza. Alig várta már a veszekedéseket, az ellenségeskedést és a háborúzást. Ez éltette minden nap, mióta elkezdte Kék Madarát életre kelteni. Az idő neki dolgozott.
A nyári mezők illata dühössé tette a Varázslót, alig várta már az őszi korhadt erdő szagot. De még nyár volt. Tudta, hogy a Szépséges Mezőn, ahol Mezők Asszonya az élet irányítója a pillangók vígan élik életüket.
A Varázsló előkészített négy dióhéjat, mindegyik egy - egy pillangó örök fekhelye lesz majd, ha Kék Madara elhozza neki őket. Türelme egyre inkább fogyóban volt, így hát útnak indította Kék Madarát.
Olyan mérhetetlenül önelégült volt, hogy eszébe sem jutott, mi lesz, ha madara nem jár sikerrel.
A madár elindult, keresztül a Fekete Erdőn, a magas hegyeken, hogy végül elérjen a Szépséges Mezőre.
Este volt, mire meglátta a csodás virág erdőt. Nem akarta látni, hogy a jóság milyen széppé teheti a világot, és borzalmasan undorodott ettől a színes forgatagtól. A Mezők Asszonya fogadta a csodás Kék Madarat, és minden teremtmény odasereglett. A pillangók is vidáman cikáztak, gyönyörködtek az új jövevényben. A madár, mikor már érezte, hogy mindenki körülötte csak őt figyeli elkezdte mézes-mázos beszédét, amely csodás hangjának áramlásával a legapróbb hangya fülébe is eljutott. A beszéd énekké vált, és a mező lakói megbabonázva hallgatták a csodás madarat. Attól fogva minden nap végén a Kék Madár ringatta álomba a Szépséges Mező lakóit. A pillangók kis serege már öt szépségből állt, hisz a piros pillangó is a csapat része lett. A piros pillangó különösen szerette hallgatni a madarat, lelkéhez elértek a szép szavak. Nem is gondolta - senki nem gondolhatta -, hogy egy ilyen pazar csoda akár gonosz is lehet. Éberségük tovaszállt.. és a Mezők Asszonya végtelenül örült, hogy a Kék Madár ezt a helyet választotta élete helyéül.
A varázslat azonban nem mindenkihez ért el.A mező szélén hatalmas fa állt, törzsében egy eldugott bagoly fészekkel. A legbölcsebb Bagolylány onnan nézte, mi folyik világában, és sokat beszélgetett Szél Apóval. Érezte, hogy valami készülődik, de Szél Apó megdorgálta őt. Ne izguljon, a Gonosz már nincs a Földön, és ő, a Bagolylány jobban tenné, ha kijönne a rétre - fényre, és hallgatná a Kék Madarat. Akkor biztos nem látná borúsan a világot, hisz ott kint minden olyan csuda szép, virágos, vidám és színes.
A Bagolylány azonban nem hitt Apónak. Látta mi folyik, és féltette a pillangókat. Olyan nagyon büszke volt rájuk azért a bátorságért, amivel leküzdötték a kitin páncélost. Most rettegve nézte, mi történik.
A Kék Madár csak énekelt, bűvölte a mező lakóit, a mező pedig egyre sorvadt. A lakói csak a madár mellett üldögéltek egész nap, a Mezők Asszonyára már nem hallgattak. A teendőiket sem végezték már, és önmagukat teljesen feladták, hogy a Kék Madár egyetlen szaváról se maradjanak le. A látvány, mely a Bagolylány szeme elé tárult egyre borzasztóbb volt. A pillangók hiába repkedtek virágport szórva minden felé, semmit nem értek vele. A Kék Madár minden virágport lesepert hatalmas kék tollainak csapásaival, miközben az őt figyelő közönségét legyezte, hogy hűsítse őket a nyári melegben. A Lila pillangó elfáradt, és elköszönt társaitól, ő már nem akart többé virágport hullatni. Ő pihenésre vágyott, így társai elvitték egy csendes tulipán kelyhébe, míg ők tovább folytatják küldetésüket.
A bölcs Bagolylány felfigyelt rájuk. Látta, hogy csak ők azok, akiket nem babonáz meg a madár éneke.
És ekkor tudta, hogy neki van igaza, és a madár ROSSZ. A legmélyebb mélységből fakadó gonoszság árad belőle, amit mézes - mázas, álnok szavakba öntve szór a világra. Odahívta a pillangókat, a Pink, Kék, Zöld és Piros pillangók a bagolyvár nyílásánál pihegtek, és a bölcs Bagolylánnyal közösen egy cselt eszeltek ki.
Egész éjjel tervezetek, és találgatták, hogy tudnának túljárni a Kék Madár eszén.
Végre hajnalodott, a pára ott csillogott a mező összes virágán és fűszálán. A Kék Madár egy hatalmas lapulevél alatt aludt. A mező még nem kelt életre. A kis csapat Szél Apóhoz indult, hogy tervükhöz segítséget kérjenek. Közben a bölcs Bagolylány elkészítette a madár csapdáját . Várták a délutánt, hogy a madár újra belekezdjen énekébe.
Ekkor Szél Apó hatalmas vihart kavart. A Mezők Asszonya rettegve akarta megmenekíteni a csodás madarat, de nem tudta őt hova bújtatni. Ekkor a pillangók odarepültek a madárhoz, és a Piros pillangó kedves hívó szavaival elcsalták a bagolyvárhoz. Ott mind letelepedtek, várták, hogy vége legyen a borzalmas viharnak. A madár nem tudta hogy rászedték, egyszer csak kalitka csattant rá. A Bagolylány a fa odvából kiügyeskedte az éjjel készült kalitkát, és a madár nem tudott szabadulni. A pillangók faágakat hordtak a kalitkára, hogy a Kék Madár éneke ne legyen hallható a mezőn.
A vihar elmúlt, és a Szépséges Mező megtépázottan várta, hogy lakói eltakarítsák a romokat, melyek az eltelt napok alatt keletkeztek.
A lakók azonban csak ültek és várták a Kék Madarat.... aki nem jött, és nem is énekelt...
Másnap még mindig tartott az átkos varázs, a mező egyre inkább sorvadt... A pillangók és a Bagolylány fáradhatatlanul takarította a törmeléket, szórta a virágport... de a többi állat még mindig csak várt, és várt.
Három nap telt el így. A pillangók már erejük végén jártak, de nem adták fel. Egymást bátorították, és ha pihenésre vágytak, a bagolyvár biztonsága ott várta őket a fa puha odvában.
Aztán a negyedik reggelen csoda történt. Mezők Asszonya ébredt elsőként réveteg álmából. Varázslatával a mező lakóit feloldotta a gonosz átok alól, és mindenki elborzadva látta, hogy mi történt szeretett otthonukkal.
A Mezők Asszonya látta, hogy a pillangók szorgosan teszik a dolgukat, és mire este lett, mindent megtudott.
A Kék Madár kalitkáját varázslattal a Szépséges Mező közepére helyezte, és olyan burkot vont köré, amely életben hagyta a madarat, de dalát soha többé senki nem hallhatta már.
A csodás Kék Madár saját börtönében, saját énekét hallgatva élte ezután életét.
A pillangók és a Bagolylány barátsága örökre megmaradt, a kis csapat tudta, hogy ahogy eddig, ezentúl is mindig számíthatnak egymásra.
