Az önkéntesség
nemzetközi napja van ma. Ezek a napok mindig jók arra, hogy felhívják a
figyelmünket egy-egy ügyre.
Önkénteskedni jó.
Ezt több, mint öt év önkéntes munkája után is tiszta szívvel mondom. Önkénteskedni kell. Ezt meg pont az öt
év önkénteskedése után állítom. Naponta látom, hogy mennyire szükség van a
civil összefogásra. Ez nem politikai nézet, vallási hovatartozás kérdése. Szimplán emberi,
érzelmi alapon működő tevékenység.
Önkénteskedni muszáj.
Anélkül, hogy ne lennének önzetlen emberek, akik segítenek másokon, ez a világ
nem működne. Sehogy. Egyáltalán nem. Hiába a szuper politikai programok,
bármilyen kormány van hatalmon a világ bármely részén, a civilek segítő
hozzáállása nélkül esélytelen a fennmaradás.
Az önkéntesség nemzetközi napja van ma.
Ma nekem ez a nap arról is szól, hogy hogy ne égjek ki az
önkéntes munkámban, hogy tudjak megújulni, hisz önkéntes segítőként csak úgy
tud bárki jót tenni, hasznos munkát végezni, hogy ha van miből adnia. Üres,
érzelmek és elhivatottság nélküli, önző, öntelt emberek nem képesek másokat
előtérbe helyezni, és akár milyen módon segíteni.
Az önkéntesség, az adakozás nem csak arról szól, hogy évente
egyszer odatedd magad. Arról is szól, hogy folyamatosan állj rendelkezésre, és
arról is, hogy el kell fogadni a kudarcokat.
Nem lehet mindenkin segíteni, nem lehet az egész világot megváltani,
és legfőképp el kell tudni fogadni azt, hogy vannak olyan emberek, akik nem
akarják, hogy segíts nekik.
Ez a legnehezebb ebben a munkában. A saját lelkesedésem,
tenni akarásom nem terhelhetem másra. Figyelni kell a jelzésekre, arra, hogy
aki velem szemben áll akar –e segítséget, vagy csak képtelen megfogalmazni,
kérni.
Önkénteskedni egy fantasztikus önismereti út is. Felismerni
a saját határainkat, azt, hogy mi mit kapunk az önkéntes munkánk során, és
mennyit vesz ki belőlünk. Folyamatos libikóka, és muszáj figyelni, hogy ez a
hinta sose boruljon fel.
Én már több mint öt éve részese vagyok a civil életnek,
önkéntes segítőként remélem sokaknak tudtam segíteni. Próbálom mindig
megtalálni az utam ebben a folyamatban, néha kicsit eltévedek, kicsit
kedvszegett leszek, de nem adom fel, mert nagyon- nagyon fontosnak tartom.
Higgyétek el, ha csak egyszer odaálltok egy ügy mellé, ha
csak egyszer részt vesztek egy segítő kampányban, akár a kóbor állatok
befogadásáról akár a hajléktalanok megsegítéséről, vagy egyszerűen csak a
szomszédban lakó idős embernek való bevásárlásról van szó, nem fogtok tudni
szabadulni.
Vigyázat!!! Az önkénteskedés függőséget okoz!!
Egyszóval, hajrá!!
