Gyávaságom története

Szia Judit, hogy vagy? Nagyon aggódom érted. Mikor utoljára beszéltünk azt mondtad, hogy nemsokára találkozunk! 
Ezt kellett volna kérdeznem, de nem tettem. Írtam Neked, láttad, olvastad, vagy lehet, hogy nem is te voltál már az üzenet másik oldalán.... mondtam magamban, ok, felhívlak a héten, úgyis karanténban vagyunk, itthon vagyunk, RÁÉREK egy telefonhívásra, hisz itt jársz a gondolataimban.
De nem hívtalak. Elodáztam magamban.. most meg itt a hír, hogy már nem vagy itt.... hiába is írok neked, vagy hívnálak, már nem fogom tudni elmondani, hogy mennyire jó volt veled beszélgetni, hogy mennyire felnéztem Rád, mert olyan nagyon bátran és bizakodóan néztél a jövőbe, ami nagyon borús volt...

Mindegy már, azt hiszem, érezted, hogy nagyon megszerettelek. Írok Neked, mert az írás miatt ismerhettelek meg, meg persze a köcsög rák miatt. Ez valahogy már igy van az utóbbi éveimben, hogy akik hatalmas jelenléttel csöppennek az életembe, azok mind a rák miatt vagy az írás miatt kerülnek közel hozzám. Ó, de jó lett volna, hogy Téged csak az írás miatt ismerlek és szeretlek meg, mert akkor még itt lennél és jót nevetnénk ezen a karantén őrületen.
Mérges vagyok, elkeseredett és borzasztóan kiégett.

Nem hívtalak fel, mert ezt most leírni merem csak, kimondani nem, féltem. Féltem, hogy meghallod a hangomban a bizonytalanságot, azt, hogy én nem tudok úgy hinni és bízni ahogy Te.... És ezért iszonyúan dühös vagyok magamra. Mert ez a legönzőbb dolog, amit csak tehettem... Mert miből állt volna eljátszani egy kis optimizmust? Aztán arra gondolok, hogy Te megérezted volna a hangomból, és akkor ott álltam volna a telefon végén lemeztelenedve...rajtakapva az olcsó hazugságon. Önző ember vagyok, ez most bebizonyosodott...mert magam védtem ezzel is. Aztán arra is rájövök, hogy talán ez csak egy természetes önvédelem, de persze egyből képzeletben lekeverek egy rohadt nagy pofont is magamnak...A nagy lószart önvédelem. Gyávaság.
Istenem, miért nem vettem fel azt a rohadt telefont. Miért éreztem ezt a gyengeséget, hisz olyan erős vagyok, nem?
Féltem szembenézni az elmúlásoddal, rettegtem attól a naptól, ami ma eljött, hogy valaki üzenjen: Judit már nincs itt.
Judit, hogy vagy? Nagyon aggódom érted. Mikor utoljára beszéltünk olyan elfogyott voltál, de a szemedben égett a tűz, a remény tüze.....

Légy hálás, de nagyon!

Nem értem. Nem és nem értem, hogy mi történik.

Ha globálisan, kicsit elvonatkoztatva gondolkozom az elmúlt kb. két év történésein a világban, akkor hatalmas vörös betűkkel omlik az agyamba, hogy az emberiség tényleg rohan a végzete felé, és bár ez szinte közhely, mégis mennyire igaz.

A klímaválság kapcsán tett (látszat)intézkedések semmit nem jelentettek . Hogy honnan tudom? Hát mert azok az intézkedések senkinek nem okoztak akkora törést, mit amik most zajlanak. Most egy komoly (nagyon komoly) influenza vírus miatti, kb. egy hete tartó szigorú - és várhatóan még szigorúbb intézkedések, kezdve a pénteken kihírdetett iskola bezárásoktól, a ma már valóssá vált otthon tanulásig mennyire kettétörték az emberek jelentős részét. És itt nem arról van szó, hogy van -e liszt a közértben. Megjegyzem, én teljesen értem, hogy valaki 10 kg lisztet bespájzol. Nálam 6 kg van. És basszus, ha nem tudok, vagy nem akarok kimenni a közértbe, ez a hat kiló liszt nekünk hármunknak kb. két hétre elengendő zsömle elkészítésére elég.... Azért ez így nem hangzik annyira nagy felhalmozásnak. És tökre megértem azt is, hogy a 32-es csomag wc papírból nem kettőt, hanem hármat vesznek pl. vagy tejből 2 karton... mert otthon van a család, mert az a cél, hogy ne, vagy a lehető legritkábban menjünk vásárolni....Hirtelen tök más vásárlási szokásokat kellett magunkévá tenni, és igen, néhány embernél ez átlőtt a másik oldalra, de tudjátok mit? Inkább legyen otthon 4 kg liszt feleslegesen, mintsem, hogy ne tudjak a gyerekeimnek enni adni... Mert, hogy ezek alap dolgok.
De visszatérve a gyerek otthon tanul, szülő otthon dolozik projektre.
Olvastam ma egy nő (számomra csak nő...nem akarom minősíteni) postját arról, hogy nem tudja mit főzzön, máris kifogyott az ötletekből.. Meg láttam teljesen elvadult excell táblát, ami úgy fejeződött be, hogy az a gyerek fekhet le 9-kor, akinek VÁLLALHATÓ volt a viselkedése nap közben, mert ha nem, akkor már nyolckor az ágyban a helye... Mi a jó fene van ezekben a családokban???
Mi akkora kihívás otthon lenni a gyerekeddel/gyerekeiddel és baszki, foglalkozni velük???? De tényleg? Ja, persze, tudom, én könnyen beszélek, ezt már olyan sokszor megkaptam. De nekem is voltak kisebbek a gyerekek, és miközben a Lilit szoptattam, aközben a Máténak segítettem a matek lecóban... Sőt még olyan is volt, hogy miközben a kemo miatt két hányás között voltam, a Lili fogalmazását néztük át együtt... Ja tudom, az nem pandémiás helyzet volt.
Nem értem, komolyan nem értem azt amit látok, hallok, olvasok magam körül. Hogy az emberek mennyire el vannak szakadva a való élet valós problémáitól.

Aki azon nyekeg, hogy otthonról kell dolgoznia, miközben a gyerek kémia leckét csinál, az nézzen nagyon mélyen magába és mocskosul szégyellje el magát.

Légy hálás, hogy olyan a munkahelyed, hogy tudsz otthonról dolgozni!
Légy hálás, hogy van gyereked, akivel tudszt tanulni!
Légy hálás, hogy van lehetősége a gyerekednek otthon tanulni, és nem kell nyáron bepótolni az elmaradt heteket, és mert a tanárok , akikről igazán most derül ki, hogy mekkora elhivatott pedagógusok, megteremtik a lehetőséget a tudás átadására, miközben ők is anyák és apák, akik otthon dolgoznak!
Légy hálás, hogy bár rettentő rossz itthon az egészségügy, Te mégis még egészséges vagy, és ha képes leszel otthon, a fenekeden maradni, jó eséllyel az is maradsz!
Légy hálás, hogy van pénzed úgy bevásárolni, hogy nem azon kell aggódnod, hogy ha most elköltöd a fizetésed maradékát, mert amúgy hónapról hónapra élsz, akkor mit fogtok tenni két hét múlva, ha pénzre lesz szükséged!
Légy hálás, hogy ez nem egy ebola vírus járvány!
Légy hálás, hogy van fedél a fejed felett, és nem az utcán élsz, ott ugyanis nincs kézmosás öt percenként!
Légy hálás, hogy autót vezethetsz, és nem a tömegközlekedést kell használnod, amikor kénytelen vagy bemenni dolgozni, mert mondjuk nővér vagy, vagy kukás, vagy bolti eladó, mert nekik nincs homeoffice!
Légy hálás, hogy élsz, és épp nem egy halálos korral küzdesz úgy, hogy várod, mikor csap le rád a korona, mert amúgy az immunrendszered a nulla mert pl. kemot kapsz!
Légy hálás úgy kb. mindenért!
És gondolj bele, hogy milyen példát mutatsz a gyerekednek, az ő generációjuknak.