Egy elmaradt látogatás margójára....

Elment.. és már nem tudom elmondani neki, hogy kitartás.. Olyan mérhetetlenül ostobán hangzik..
Amikor 2012. őszén ott ültem az onkológián, azon pörögtem, hogy nehogy valaki ismerősbe fussak.. És ott volt Ő... Mosolygott, és megölelt... hogy nem lesz semmi baj, hogy ő már benne van.. és hogy kijövünk belőle.. Alig ismertem.. Unokája és az gyerekem voltak egy időben örökkön örökké barátok.. Aztán az évek teltek, gyerekek nőttek, életutak változtak. Mi szülők már nem jártunk össze, de Vele bármikor találkoztam, mindig beszélgettünk, mesélt imádott lányáról, és imádott unokáiról..
Bár mosolya töretlen volt, azért szeme mesélt..
Betegségem alatt sokat találkoztunk, hisz egy orvosunk volt. Én épp belelendültem a kemoterápiába, ő már kifelé lépegetett, én felvettem a sugarat, ő már a Herceptint kapta..
Töretlen jó kedve mindig erőt adott. Bizakodó volt, és ellentmondást nem tűrve közölte mindig, hogy meggyógyult ő is, hát én is meg fogok.
Aztán a kezeléseim abba maradtak.. Vele már csak a kontroll vizsgálatoknál futottunk össze.
Törékeny volt... mindig.. nagyon.. Féltettem... mert ez a kurva rák felzabálja a embert.. De ő mindig megnyugtatott, hogy jól van...
Nem ismertem.. csak a képet, amit egy pár év alatt festettem Róla.. A betegség más szintre hozta a kapcsolatunkat.. Nem ismertem... de láttam Őt.....
Aztán nem is olyan rég jött a hír... hogy már megint.. hogy több helyen.. hogy nem lehet már gyógyítani.. csak az életminőségét tartani.. Megoperálták.. nyert időt.. mennyit ? Ki tudja.. Milyet ?.... Sosem tudjuk meg..
A szomszéd házban lakott... ... Az ablakomból átlátok Hozzá...
Amikor megtudtam, hogy nem túl jó a helyzet, megkértem a lányát, hogy átmennék meglátogatni.. Örült volna biztos.. de az élet közbeszólt, és az egész testem ismeretlen kiütések vették birtokba..
Vaciláltam.. átmenjek ? Esetleg megfertőzöm a ráktól amúgy is lerombolt immunrendszerét.. Reméltem, hogy hamar túl leszek a vírusfertőzésen, és akkor átmegyek.... Aztán találkoztam a vejével.. Mosolygott ő is..Épp tápszert íratott fel.. igen, fáradt, de eszik... szereti az epres - igen, azt hiszem ezt mondta....- tápszert.. Örültem.. megnyugodtam.. nem késtem le....
És ma reggel az sms............
Tegnap szárnyalt a lelkem.. boldog voltam.. és ma minden megint átértékelődött...
Elment...
Nem mondhatom ,hogy mennyire megnyugtató volt, mikor megveregette a vállam, hogy minden rendben lesz... Mennyire jó volt megbeszélni vele, hogy milyen tablettákat szedünk vagy sem.. Milyen jó volt hallgatni, mikor vidáman mesélte, hogy jók a tumormarkerei....
Elment...
És már nem mondhatom el neki, hogy kitartás....
Örökké itt őrzöm......