Nagyon sokat gondolkodtam, hogy miket és hogy vállaljak az elmúlt életemből.. Biztos vagyok benne, hogy azzal a felvállalással, amivel sok általam megismert NŐ él, hogy vállaljuk a történetünket, és sokan közülünk blogot írnak, nos az sokakat taszít..
Mert ilyen a társadalmunk, ilyen a világ, amiben élünk.. Vagyunk egymás mellett, de kb. senki nem akar tudni a másik bajáról.
Ma van Mindenszentek napja.. és a Fontos vagyok dokumentum film készítői közül Földvári Barbara sorait olvastam.. arról beszélt egy cikkben, hogy a halál, mint olyan mennyire eltávolodott tőlünk, emberektől. És tényleg.. Ömlik ránk mindenhonnan a sok mocsok, ha a tévét csak két órára is bekapcsolod, minimum egy háztömbnyi ember hal meg.. és eközben képtelenek vagyunk mit kezdeni, ha egy közeli hozzátartozónk betegszik meg, esetleg gyógyíthatatlan betegségben.
Valóban annyira eltávolodtunk a való élettől, és egy műanyag világban robotolunk..és épp ezért van az, hogy ha beüt egy hirtelen betegség, baleset, az emberek széthullanak.. mert nincs egy biztos erkölcsi alap mögöttünk..
Én ma mielőtt lefekszem biztos, hogy sorra veszem a halottaimat.. és nem azért, mert ezen pörgök, hanem mert ők fontosak voltak az életemben.. És nem rossz érzéssel, és sírva gyújtok értük gyertyát, hanem szeretettel..
Mert az életem része lesz a halálom is.. és ahogy Lili egy pár hónapja mondta :
- Anya, végülis minden másodperccel közelebb kerülünk a halálunkhoz..
Szóval.. az élet szép, és élvezni kell !!!! Egyszer mindenkinek vége lesz.. és olyan jó lenne nem rettegve elérkezni ahhoz a ponthoz, ami egy új dolog kezdete is lesz... majd.. jóóó sokára <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése