Mára..... már megint átértékelve sok mindent..

Mára......... Nehezen indulok neki ennek az írásnak.. mert még mindig össze van szorulva a torkom. Megnéztem a Bakancslista című filmet.. Láttam már.. nem is egyszer.. ,de jó pár hónapja valahogy nem futottam belé.. azért is írok nehezen, mert nem akarom, hogy aki olvas, azt gondolja, hogy nem vagyok jól. Köszönöm, jól vagyok, csak megérintett most ez a film nagyon...... Valahogy ma egész mást mondott, mint akárhányszor, mikor eddig láttam.. És ma nem tudtam nevetni rajta... mélyen a szívemben ma valahogy ÉRTETTEM... ... és ez ma megijesztett.. mert nem jó érzés, hogy értem.. ma nem. 

Igyekszem olyan ember lenni, aki mindent megél, átél, és átenged magán.... és ma eléggé átéltem, hogy milyen hihetetlen mély kapcsolattá vált a barátságom a Móni - Andi - Lizi hármassal.. Néhány hónapja vagyunk jelen egymás életében, de olyan ŐSZINTE kapcsolat van köztünk, mint sok más, akár sokéves barátságokban sem.

Igen, ezt a sorsunk adta nekünk ajándékba. Én így érzem.... Elvett sok mindent a dög, de adott még több dolgot.. 

Sokszor üvölteni tudnék,  mert vissza akarom kapni a régit "tudatlanságom"-nak azt az önfeledt érzését, mikor tényleg az volt a legnagyobb gondom, hogy milyen mosóport vegyek.. de már soha nem lesz ilyen könnyed a lelkem.. 

És higgyétek el, Ti akik olvastok, NEM azért mert pörgök a betegségen, vagy egyéb dolgokon.. Minden reggel mikor kinyitom a szemem mázsás súlyként zuhan rám az az érzés, hogy ITT vagyok.... és igen, az is, hogy vajon még meddig ??? Mert mióta ez a dög belepofátlankodott a testembe, a lelkem is felnőtt.. 

Nem tudok nem szembesülni azzal, amin keresztül mentem, hisz akármikor belenézek a tükörbe ott a bizonyíték. És így már egész más értelme van mindennek.. Nekem nincs bakancslistám.. sok dolgot szeretnék csinálni, és nem gyűjtögetem őket, hanem megteszem.. Még akkor is, ha ez mások szerint önzőség.. szerintem nem. Soha nem tudhatom, hogy mikor állítanak ki a sorból, és rohadtul nem akarok úgy ott állni majd a végén, hogy miket hagytam ki az életemből.. 

A barátság, amit kaptam ezektől a nőszemélyektől felbecsülhetetlen számomra.. Igazán csak mi tudjuk egymást kirázni a szarfosból.. mert mi tudjuk, hogy mikre gondolunk egy-egy szónál, mondatnál.. De a vicceinket is mi értjük..mert ugyan ki más értékelte volna, hogyha rákos hűtőmágnest kap ajándékba :D  

Igen, már mondtam, és még mindig mondom, hogy egy ilyen fajta betegség elszigetel.. mert nem várható el hogy aki nem kerül szembe a másik oldallal, még ha meglebbentve is.. az értse, hogy mikor a halálról beszélünk, vagy a betegségről, azt nem azért tesszük , mert negatívak vagyunk.. Ezek a dolgok az életünk részei , CSAK MI MÁR EL TUDJUK FOGADNI..

Szóval.. mára az ÉLNI ÉS NEM FÉLNI.. .. nos.. ÉLNIIIIIII ezerrel.. mert csakis úgy érdemes. nem foglalkozni azzal, hogy ki és mit szól hozzá.. mert ez az ÉN !!!!!!!!!!! életem.. tetszik, nem tetszik.. ez van.. én élem, és a végén majd úgyis én leszek ott egyedül.. tehát, ugyan kit érdekel, hogy kinek felelek meg????