HARCOS

A szél süvített.. a csatatér már kihalt, és a sok, büszke hős , aki még életben maradt, élőhalottként vonszolta magát vissza a táborba.. Ő meg csak ott állt, mint egy szikla.. Kimagaslott mindenki közül, és bár a külseje zord, távolság tartó volt, de ha belenézett valaki a szemébe, láthatta benne azt a kisfiút, akit valójában maga elöl is elrejtett....nyakát egy vágás torzította, amit időnként elgondolkozva simított végig....

Harcos volt, az a jól képzett fajta.. aki az életének fő célját önmaga képzésében, tökéletesítésében találta meg.. De sosem járt igazán sikerrel.. Valamiért minden próbálkozása elvetélt valahol fél úton.. A hatalmas célok, amiket kitűzött, mindig az elérhetetlenség küszöbén himbálóztak.. Harcosnak adta el a testét, mert a lelke meghalt..... ő nem ölni akart.. de nem tehetett mást.
A célja ennél nemesebb volt, de ezt a világ, amelybe született nem értette meg. .. Ugyan ki érthetné meg, hogy a küzdelem célja nem a másik megsemmisítése, hanem a lélek megerősítése ?? A küzdelem elsősorban önmagával való harcot jelent, hogy leküzdje az erőszak kényszerét, hogy felül tudjon emelkedni azon az ősi ösztönön, amit évszázadok óta hordoz a lelke... az ÖLÉS ösztönén.. És lám.. most mégis itt van, és gyilkol.. mert itt kell lennie, hisz valamiért ez az út várt rá..
Gyermekkorában apja arra nevelte, hogy legyen kemény, álljon meg a szélben, és seperjen le magáról mindent, érzést, fájdalmat, szeretetet, nőt, gyereket, férfit.. Legyen csak Ő, a férfi.. aki a teremtés koronája.. Anyja viszont csitítgatta lelkét, mikor elaludt, és titkos szavakat dúdolt a fülébe, arról, hogy szeretni jó, és várja őt egy nő.. aki majd csak érte él. De mikor felkelt a nap, apja hívó szava elsöpörte az édes méz cseppeket, amik éjjel a lelkébe ivódtak.. Így hát ment, és kemény kősziklaként élte az életet. Dolgozott, segített a gazdaságban. A család nélküle földönfutó lett volna.. Az évek teltek - múltak.. A boldogság csak nem jött, bár panaszra nem volt oka.. A nők a lábainál hevertek.. és ő használta őket.. Kiégett?? Igen, még az is lehet.. De nem bánta.. elhitette magával, hogy ez így jó. Aztán minden megváltozott, mikor a házukba tévedt egy lány, aki dolgozni akart.. Befogadták.. A lány szerény volt, messziről jött, rengeteg bánattal a szemében, és rögtön szíven találta a férfit.. Most először érezte meg a szelét a boldogságnak.. A lány odaadta magát.. mi mást tehetett volna..Abban a korban a nőknek nem volt választásuk, csak ha előkelőnek születtek.. És a férfiak tudták ezt..... használták a nőket.. végtelen és kegyetlen módon.. A lány nem csak a testét, a lelkét is megnyitotta neki.. A férfi megrémült, hogy milyen mélység tárult elé.. Nem hitte, hogy anyján kívül más asszonyban is lakozik lélek.. .
A férfi nem olyan volt, mint a többi... Ő szerette mindegyik nőt, akit megkapott.... mélyen elrakta az arcukat, illatukat a lelkének egy kis zugában, és mikor magányos volt - mindig...- akkor elővette a kis emléklányokat, és elhitette magával, hogy az élete így teljes..
És most itt van ez a lány.. akiért végre érdemes reggel felkelni.. akinek a mosolya minden napját megízesíti.. de mégis.. valamiért kirohanna a világból.Valami eltört már rég a lelkében, és retteg ettől az érzéstől, amit ez a lány vált ki belőle.
Mi ez a kettősség ?? Miért érzi, hogy az élete most gyökeresen megváltozik ??
Mióta az eszét tudja két dolog élteti. Önmaga tökélyre fejlesztése és az, amit anyja ültetett el agyában, hogy vár rá valahol egy Kedves.akivel tökéletessé válik a teremtés. És most, hogy itt lebeg a szeme előtt a lehetőség, most rettegve menekül..
Mit tegyen? .... már a lányt is kerüli..nem bírja elviselni még a lány kezének súlyát sem a vállán, mikor édes csókot lehel a Kedves a munkától csatakos arcára.... az élete percről percre hullik apró üvegszilánkokra..
Úgy érzi, megmérgezi őt a lány édes illata, mosolya, őszinte simulása.. Úgy érzi, hogy menekülnie kell, mert gúzsba köti ez az érzés..
Már haragszik, hogy elhitte a kedvességet.. A lány nem érti őt.. nyúl felé, és roppan a kéz.. törik a csont, reped a koponya.. A kés pengéje eltörik a lány csontjáról lepattanva, és megsebzi a férfi nyakát...
A lélek ellibbent a lányból.. Bárcsak ne akarta volna szeretni a férfit.. Bárcsak szó nélkül tűrte volna, hogy használják a testét.. Bárcsak ne kellett volna elvenni törékeny életét, hogy megmentse a férfit a felelősségtől.. bárcsak megmenthette volna a férfit.. bárcsak...

Másnap hajnalban a férfi elindult. Maga mögött hagyva a  szülői házat, anyjától sem búcsúzott.. és eladta a lelkét... immár pénzért ölt, ha a hadurak felfogadták.. Ezentúl nem harcolt már a lelkével,, az ÖLÉS istene magáévá tette... nyakán a seb örökké kapocs közte és a lány között.. nem tudott megmenekülni a kötődéstől, és az ő szíve is meghalt mikor kioltotta a Kedves életét....
és a férfi elhitte, hogy ezért egy valaki felelős..
A LÁNY.....