Fontos vagyok???....Fontos vagyok !!!

" Fontos vagyok "

http://youtu.be/9yysYDnB2Mk

<iframe width="560" height="315" src="//www.youtube.com/embed/9yysYDnB2Mk" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>




Bővültünk... és ilyenkor feltörnek belőlem dolgok..
A Fontos vagyok dokumentum filmről... őszintén várom már, hogy ott üljünk a dísz bemutatón, többen....még többen... és ne az eltakart arcok, szemérmesen lefelé néző tekintetek, vagy a hátunk mögött való összesúgások töltsék be a teret.
Őszintén kívánom, hogy mi, akik oda mertünk ülni Barbi és Csaba kamerái elé, álltuk a fényeket, a kérdéseket, szóval, hogy hatással legyünk másokra.
Nem olyan hatást szeretnék, hogy jaj, szegények.. rákosok voltak.. Igen, azok voltunk, de megküzdöttünk az életünkért. És tényleg más emberekké váltunk. Megerősödött a lelkünk, letisztulttá váltunk, és sokkal inkább különbséget tudunk már tenni a fontos és nem fontos dolgok között. Mindenki, aki átesik ezen a betegségen újjászületik, és önmagáért már tenni is tud, és akar. Azért állunk ki, hogy erről beszéljünk, hogy akik most vannak benne azok ne ijedjenek meg, túl kell élni. Azért állunk ki, hogy akik egészségesek, azok vegyék észre, hogy az élet mennyire szép és jó !! Élvezni kell minden pillanatot, és tanulni kell belőlünk.
El kell menni a szűrésekre, otthon el kell végezni az önvizsgálatot. ÉRTÉKnek kell magunkat tekinteni, és nem mindig arra hivatkozni, hogy majd holnap, majd jövőhéten, majd jövőre, majd az öt éves tervben...
ITT ÉS MOST !!!
Kiállni és beszélni az életünk legmélyebb bugyrairól..hát nem a legfelemelőbb érzés. Rohadt nehéz. .
Csak próbáld meg, hogy az életed egy olyan részéről mesélj, amit ha lehetne soha nem éltél volna át..
Rohadt nehéz odaállni, beszélni, válaszolni kényes, mélyre túró kérdésekre...
De szükség van rá, mert ez a köcsög betegség STIGMA.. és nem szabadna annak lennie...Beszélni kell róla azokért a sorstársainkért, akik nem tudnak beszélni a rákról, mert esetleg egy kis faluban élnek, vagy olyan élethelyzetben vannak, hogy titkolniuk kell.
Magamat idézve : nem kell ahhoz rossz embernek lenni, hogy beteg légy...
Emlékszem, mikor Barbiék jöttek októberben.. nagyon féltem, hogy mit fogok mesélni magamról.. Aztán leültünk, Barbi őszinte tekintete, Csaba szelíd csendje.. Fantasztikus emberek. Csak hallgattak.. én meg legalább egy órát beszéltem megállás nélkül.. Terápiás volt. Nem emlékszem, hogy miket mondtam... Fogalmam sincs már. Arra emlékszem, hogy Barbi arcán is folytak a könnyek.. én meg szétbőgtem magam.
Nem bánom. Ha egyetlen nő is a történetemet megismerve odafigyel majd magára, a jelekre, akkor már megérte.
Az őszinteség hatalmas fegyver a mi kezünkben.
Tegnap találkoztam egy sorstárssal, aki még az útja elején áll. Megkeresett, hogy beszélgessünk, telve volt kétséggel, félelemmel. A szemeiből a rettegést láttam, és néha, mikor elengedte az "erős vagyok, nő vagyok, megoldok mindent " álarcát, egyből begyűltek a könnyek szemeibe.
Kérdezett, amit tudtam, arra válaszoltam.. és azt mondtam neki, hogy kérjen segítséget a családjától. Mi nők annyira magunkra tudunk maradni, mert igen, erősek vagyunk, megoldunk mindent, még dolgozunk is, meg miegymás.. aztán ha baj van.....
Zs. még az út elején áll.. Igyekszem majd mellette lenni, amennyire tudok. És igen, tegnap este arra gondoltam, hogy már miatta megérte a nyilvánosság felvállalása..
Rengeteg nővel ismerkedtem meg az elmúlt két évben. Tudom, hogy nagyon sokan közülük megkönnyebbülten olvassák vagy hallgatják, hogy ugyanazok az érzések mennek bennük is végig, amikről mi, akik felvállaljuk, beszélünk.
Sokan támadnak is bennünket.. Tavaly egy, nem mellrákos sorstársunk elég keményen kiosztott, hogy mindenhol csak a pink őrület folyik, másról szó sincs.
Akkor ez eléggé mellbevágott. Mert tényleg.. De egyből megkérdeztem tőle, hogy eljönne-e velünk nyilvános szereplésekre, hogy beszéljen az ő betegségéről.. A válasza : Dehogy is, nem őrültem meg. Mit szólnának a munkahelyemen ?
Nos ez az. Ugyan, kit érdekel, hogy mit szólnak ???? Mit szólhatnak ??
Az én munkahelyemen is tudják a kollégáim, hogy mi történt velem. És bármilyen furcsa, nem úgy fogadnak reggelente, hogy szomorú arccal hátba veregetnek, miközben már az asztalomra fáj a foguk..
Emberek vagyunk, Mindenkinek megvan a maga terhe. Kinek nagyobb, kinek kisebb. Nem tudhatjuk, hogy aki ott áll velünk szemben, az mit hordoz.. Épp ezért ítélkezni senkinek semmi de semmi joga nincs senki felett. Lehet szeretni, vagy nem szeretni a másik embert.. de megítélni..nos az hatalmas önteltség és hatalmas ostobaság is szerintem. ...
Az életem nagy része nyitott könyv. Hogy miért döntöttem így ? Elsőként az események sodortak bele.. nem igazán volt választásom.. nem készültem rákosnak lenni :D :D  De mikor a parókám felvettem egyszer otthon, akkor éreztem, hogy SOHA paróka.. nem játszom el, hogy van hajam, mikor nincs.. Én úgy éreztem, hogy ha parókába bújtattam volna kopi fejem, akkor magam előtt is titkolnám a bajom. Sokkal nehezebben néztem volna szembe a rákkal. Így hát evidens volt, hogy mindenki egyből vágta a témát.. Gabi a halálfejes kendőjében épp az életéért küzd :D :D
Őszinteség ... elsősorban MAGUNKKAL szemben. A legnehezebb... És így, hogy tudják rólam, így senki nem terjeszthet rólam semmilyen vélt vagy valós igazságot - hazugságot.. A legjobb benne, hogy magyarázkodni sem kell :D :D
Szóval Móni, Évi, Ágnes, Erika és én már kimondtuk a félelmeinket.. Te mikor teszed ???,