Szerelmes volt. Végre megértette, hogy milyen ha valaki éberen figyeli minden mozdulatát, és csak őt látja a tömegből kifényleni.
Rég nem érzett így.. talán sosem érzett így.
Az előző este megváltoztatta életét, bár ezt ő még akkor nem tudta.
A csók, amit lopva csentek el tőle, megmutatta neki, hogy az élet szép, és ő igenis egy vonzó, kívánatos nő.
Soha nem tartotta magát annak, főleg, miután megszülettek a gyerekei. Mikor a szülői házban élt, apja, a gazdag kelmekereskedő, minden nap szembesítette azzal, hogy ő nem szép, sosem lesz olyan Nő, akiért versengeni fognak. Örülhet majd, ha egyszer valaki a pénzéért maga mellé emeli.
És a lány ezt elhitte. Okos volt, szép, az élet csak úgy ömlött belőle. Aki a közelében volt, nem bírt szabadulni bámulatos erejétől. A férfiakat megdelejezte kívánatossága, ő mégis minden este a tükörben nézve magát, csúfnak látta a képét....Mikor a férje megjelent és megalkudott apjával, örült. Akarta, hogy jó feleség legyen. Férje csendes, békés, jó ember volt. A nő úgy érezte, hogy neki csak ennyi jár, egy ilyen férfit kapott, hát szerette. A férfi is szerette őt a maga módján. És mikor jöttek a gyerekek, az egész élet értelmet nyert. Látta az összefüggéseket, hogy a sorsa ezzel beteljesült. Nem is akarhatott többet az élettől, hisz mindenük megvolt. Apjáék házat vettek nekik, férje vitte tovább apja kelmekereskedését. Sokat utazott, és a nő túl sokat volt egyedül...
Kezdte érezni, hogy az élete kibillen a hazug egyensúlyából, amit a körülötte élők aggattak rá.
Érezni kezdett.. csak még nem tudta, hogy mit.
A vére pezsgett.
A energiák áramlása előbb utóbb mindig körbeér. A várva várt ismeretlen, amit csak a zsigereiben érzett, már közeledett felé.. Hetekre, napokra , órákra volt tőle..
A férfiállat, akit az ismeretlen utáni határtalan szomjúsága hajtott, már úton volt.
Messziről indult . Mind térben, mind lélekben évezredekre volt a nőtől.. mégis az élet egymásnak kormányozta őket.
A férfi vándor volt. Sosem tudott gyökeret verni sehol, és senki mellet. Képtelen volt a függőség bármilyen formáját magának tudni. Egyetlen kapcsolata, amit meg tudott élni, az a lovakhoz fűzte. Milyen kegyetlen a sorsa, hogy emberhez, nőhöz, férfihoz sosem tudott úgy kapcsolódni, mint egy lóhoz..
Aztán egy napon megérkezett a városba.
A szokásos éves lóvásár idejére ő is tábort vert egy tanyán, és mivel asszonya, aki az úton mellécsapódott, szép ruhára vágyott, hát elment a kelmekereskedőhöz..
Bár ne tette volna.. Érezte, tudta, hogy valami eszelős dolog készülődik. Mint mikor a vihar előtt gyűlnek a fellegek.. úgy érezte gyomrában a köveket..
Nem tudta, nem tudhatta ki fog rátalálni..
Bement, és mivel a kereskedő nem volt ott, így feleségét hívták segítségül.
És akkor, ott , mikor ők ketten megálltak egymással szemben minden eldőlt. A múlt, a jelen, a jövő egy percbe gyűlt össze. Szemük villanása rég nem látott, ismerős, mégis ismeretlen érzéseket robbantott ki mindkettőjükből. Végre helyreállt a világ. Megérkeztek egymáshoz.
Szavaik nem voltak, de nem is tudtak volna mit mondani egymásnak.
Abban a percben világossá vált az is, hogy szerelmük sosem fog beteljesülni.
Megérkezett a kelmekereskedő és a két férfi régi cimborákként üdvözölte egymást. A nő nem értette, mi történik, mire a férfiak elmesélték, hogy gyerekkorukban együtt szolgáltak a közeli uradalomban. Mindketten lovászok voltak és rengeteg közös kalandban volt részük, barátságuk az évek során ugyan megkopott, de a viszontlátás öröme mindent sérelmet a múlt porába lökött.
Így férje szállást ajánlott rég nem látott barátjának. A nőt senki sem kérdezte, ő csak szemlélt. A lelke ujjongott. Éjjel, mikor férje már elaludt, a nő nem bírt elaludni. Puha lépteivel elindult a kertbe, de a férfi szobájánál találta magát. Nem bírt parancsolni ösztöneinek, és belépett a szobába. Az idegen az ablaknál ült, mintha a nőre várt volna. Mikor megfordult és a nőre mosolygott, a nő minden kétsége elszállt. Órákig beszélgettek.
Aztán hirtelen, de nem váratlanul a férfi megcsókolta őt, és az életében addig kapott összes csók közösen sem ért a nyomába annak az egynek. Az asszony érezte: elveszett.
Másnap a két férfi felkerekedett és a nő megint magára maradt. Nem tudott semmire sem figyelni, egész nap az a fura, lószagú idegen járt a fejében. Megtette amit soha azelőtt. Ábrándjaival magára maradt és saját testét birtokba véve egy új világba csöppent. Magának okozta öröme csodás megnyugvással töltötte el. Itt senki sem kaphatta rajta, bűnös gondolatait csak ő élhette meg.
Mikor hazajött férje, a nő szemrebbenés nélkül tette a dolgát, de közben mélyen a szívében gyökeret vert egy elhatározás.
Elhagyja ezt az embert. Megkeresi az idegent.
....majd egyszer..... majd, ha elég bátor lesz hozzá, és elhiszi , hogy csak egy élete van.... itt és most......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése