Kimenő - Terézanyu után szabadon

.......az uzsonnád... már megint itt hagytad !!!!!!!!!!!!

Reggel, szokásos reggel. Imádottja is ébredezik. Jó vele. Minden. A három csodás gyerek is. Finoman ébresztgeti, csókokkal molesztálja. Férfiként ébred, így az ágyban maradnak még röpke tíz percre.
Ó, milyen jó is, hogy reggel jut rá tíz perc..
Aztán indul a nap. A Földön élő több millió családhoz hasonlóan indulnak ők is. Miért lenne más?
Jó illatú a fürdő utána, érzi az illatát, mely mélyen beleivódik mindenbe. Tudja, hogy ez az illat egész nap elkíséri majd a Kedvest, és mindenki érzi majd, nem csak rá hat úgy, mint a drog.
De nem bánja, mert a Kedves csak az övé, szereti, megóvja és kitart mellette. Támogatja, hisz az ő karrierje minden lemondást megér. A Kedves mosolya egy sikeres nap után semmihez sem fogható.
Kit érdekel, hogy minden más az ő vállán nyugvó mázsás súly? Őt boldoggá teszi, hogy érezheti, nélküle ez a kártyavár már rég összeomlott volna.
Így hát nekiáll a szokásos napi rutinnak. Annak, aminek tudja jól, semmi, de semmi látszatja sincs. Az elmosogatott edények, letörölgetett konyhapult csak neki csillog éteri fényben. A bevásárlás közben azon morfondírozik, vajon a gyerekek mit ennének szívesen? Tudja, hogy a Kedves este fáradtan érkezik majd, lehet a vacsora már rég kihűl addigra. Mindegy. Megveszi a szuper egészséges hozzávalókat valami bión rezonáló kajához, amit valamelyik cikkben olvasott valahol.
Hazaér, épp jókor, mert már ki is pakolhat a mosógépből, mikor csörög a telefonja. Kedves hangja a vonal másik végén. Szerelmes szavak az éterben. Boldogság a szívben. Repül az idő. Mikor lesz már este?
Szereti ezt, szereti, hogy napi rutinja összetartja ötüket. Szereti tudni a bizonyosságot, hogy gyerekei mindig számíthatnak rá, melegséggel tölti el, hogy a Kedves a munkahelyén megélheti azokat a boldog és sikeres pillanatokat amiket esténként megoszt vele. Hát mi kellhet ennél több? Igen, ha a tükörbe néz, még büszke is magára.
Igaz jó lenne néha kicsit el, kicsit ki ebből. Jó lenne ha végre találna olyan munkát, ahol megfizetik és megéri elmenni dolgozni. Jó lesz, ha a gyerekek majd megnőnek, mert akkor ő is megvalósítja az álmait.
Majd egyszer... majd... egyszer biztos.
Addig csak tiporja magát, hogy jó ez így. Nem háborog. Belehazudik a tükrébe. Megszokta már a hazugságait, és el is hiszi magának.
De ez a nap valamiért más. A délutáni jövés - menés közben az autó rádióján belezúdul a fülebe egy rég nem hallott zene. És elhatározza, ma nem lesz biovacsora. Eldönti, ma este csak ő lesz és a Kedves. A gyerekek már kibírják nélkülük azt a pár órát.
A vére pezseg, megáll a Kedves munkahelye előtt. Várja őt. Fordul a forgóajtó, és ott van ő. Egy másikkal . Kézen fogva. Sétálva, úgy ölelgetve, ahogy őt szokta .

............ drágám, az uzsonnád már megint otthon hagytad ! - kiállt át a túloldalra.

És a nő odanéz, kibontakozik a másik ölelő kezei közül. 

Férje csak áll az autó mellett, és tudja:

Ekkora lúzer a világon nincs mint ő.