2014. november 4., kedd

"I will never forget the moment" by 30STM

Ma orvososdit játszottam.. és ha már orvos, hát egy kis visszatekintő....
Ma  kontroll vérvételen voltam, ami azt jelenti, hogy három havonta vért vesznek, és megnézik , hogy működik Gabi belülről.. persze, az eredmény csak - jó esetben két - három hét múlva lesz meg, így megtanultam már, hogy ezen nem parázok.. A tumormarkereim eddig is olyan nagyon szépen alakultak.. igaz, hogy a tűdőm néha kvára fáj, meg egyéb puklik is nőttek rajtam.. de a doktornénim mondta, hogy Gabikám, tökéletesek az előző tumormarkerek is, szóval hurrázzunk, de azért egy PET CT-re benevezünk..:D :D
Míg folyt a kezemre a forró víz, merthogy a vénáimat valahogy életre kellett bírni, és a megivott közel három liter víz csak a veséimet mosta át, volt időm már megint pörgetni a kis fogaskerekeimet..
Eszembe jutott az első kemoterápiás kezelésem..
Azt az élményt - sem - fogom soha elfelejteni.. :D El sem bírtam képzelni, hogy mi fog történni velem. És most, ha látok az onkológián várakozó betegeket, akiken látszik, hogy még nem kerültek be ebbe a körforgásba.. nos.. mellbevágó az arcukra nézni :D
Ott ültem ma is.. és volt egy kb. 50 éves nő, a férje kísérte el.. Annyira érdekes ez.. Ott ülünk, ott, azon a folyóson CSAK érintettek várakoznak.. Aki odakerül, az már nem menekül egy pár kemo vagy sugár nélkül .. és akkor jön egy új, egy, aki úgy hiszi, ő érinthetetlen.. épp ezért nem köszön, de még csak ránk sem néz.. Gondolom retteg.. retteg, hogy ha odaköszön, esetleg szót vált, akkor kész.. berántja a rákos társadalom, elszipkázza az egészségét.. Nem attól fél, hogy megfertőzzük, inkább attól, hogy az üvegpalotája összeroppan.. Persze a férje keményen állt mellette.. Lehet asszonyka miatta is próbálta a szerepét tartani.. Szívem szerint odamentem volna, és átöleltem volna a vállát, nyugi, kisanyám.. túl leszel ezen is..De persze nem tettem.. nem ez a dolgom.. Majd rájön, és biztos vagyok benne, hogy még találkozunk...sajnos...
AZ én első kemom reggelén, emlékszem, hogy mikor bevittek a kezelő helyiségbe csak úsztam az árral.. Kérdezni sem mertem.. Annnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnyira de annnnnnnnnnnyira rettegtem, hogy azt el sem bírom már mondani.. Egy szót nem szóltam, leültem. Dóri, az asszisztens nagyon csendesen instruált, hogy mit, hogy , van -e innivalóm, esetleg ennivalóm?? Meglepődtem.. ugyan, az minek, hát meddig tart?? Órákig...
Uramjézus.. aztán a fehér lepedőkkel leterített székeken gyűltünk.. Bekötötték az első küblit.. attól rohadtul álmos lettem.. még el is szunyókáltam.. a gyomrom icipici buborékká szelídült, semmi nem volt bennem, a bent tartott levegőn kívül.. a gondolataim valahol kint jártak az űrben.. csak néztem magam elé.. és akkor jött ŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ ... a PIROS.. a MÉREGGGGGGGGGGGGG............ és az az emlékkép, amikor láttam az infúziós csövön közeledni a kezem felé.. dübörgött az agyam.. nem hallottam mást, csak azt, hogy MÉREG MÉREG MÉREG MÉREG MÉREG.... és kész.. eltűnt az akkor még totálisan ép vénámban , és elkezdte ölni a sejtjeimet.... A kezelés kb. 3-4 órát tartott, aztán hazasétáltam.. Akkor még nem voltam rosszul  igazán, csak egy elég rossz közérzet lett úrrá rajtam.. iszonyat fáradt voltam.. és még az is megfordult a fejemben  - én kis buta - , hogy lehet, ennyivel megúszom... persze nem így lett... mert jött az este..
Azt az elsőt sosem felejtem.. a többi is meggyötört, sssssőőőőőőőőőőtttttttttt........... a többi fizikailag teljesen kifacsart, megrágott és kiköpött.. de az az első mentálisan tett nullára.. Ott szembesültem azzal a számomra rohadtul nem tetsző dologgal, hogy kurvára nem én irányítok sok dolgot.

Szóval ma a kontroll megvolt... nem nyugodtam meg, mert vannak fejlemények.. de nem hagyom magam lehúzni.. ráérek majd agyalni, ha lesz min...
És ma is jött egy szuperjó hír, megkerestek egy újabb filmhez pozitív szereplőnek.. nagyon szeretném, ha összejönne, de van egy feltétel, amit nem vállalnék be, így még tárgyalás alatt van a dolog.. De az érzés, hogy olyannak látnak, amilyennek érzem magam, pozitív, őszinte, önmagát felvállaló embernek.. nos ez hatalmas dolog a számomra...
Tehát.. mára is ÉLNI ÉS NEM FÉLNI.. nára ?? nem félni lefeküdni délután szunyózni egy jót !

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése