2015. július 11., szombat

Én tényleg.....


Ma Lilivel túráztunk...

Na, nem úgy, ahogy a normális emberek szoktak, nem.. Mi úgy gondoltunk, hogy a délelőttünket arra szánjuk, hogy Lili fájós fülét megmutassuk egy orvosnak. Igen, ez ma, 2015-ben, Magyarországon, Budapesten - egy világvárosban - annyi időbe telik, mint megtenni egy 15 km-es gyalogtúrát.
És a vizsgálat 3 kemény percig tartott...
De ne szaladjak már ennyire az elejére. Történt ugyanis, hogy leány utódom köhécselt, meg fújta az orrát egész héten. Aztán tegnap már úgy fogadott délután, hogy fáj a füle . Az van, hogy nekem is már egy hete fáj a fülem, tehát nyilván vírusunk van. Mivel - sokak szerint nem  :) - de azért én egy gondos anyatigris vagyok, így tegnap átmentünk a lakásunktól két !!! sarokra lévő Bajcsy kórházba. Szuper kórház, közel van, sok okos és kedves orvos, nővér dolgozik itt. Egy bibi volt a dologban, hogy délután öt órakor hiába mentünk, mert elhajtottak a gyerekkel a Bethesdába. Sajnos Lili nem volt olyan állapotban, hogy elvonszolhattam volna Kőbányáról Zuglóba, így döntést hoztam. Hazamentünk, gyógyszer és ágy. Aztán ma reggel már nem úszhattuk meg.. Lilókám sírósan ébredt, így telefont ragadtam és felhívtam a Bethesdát. A kedves női hang egy mondattal lerendezett. Szombaton a Szent János az ügyeletes.
ÓÓÓÓÓÓÓÓ.. hát az nekünk tök jó, mert a gyereknek még nincs láza, és az út Kőbányáról a Hűvösvölgybe BKK-val, úgy hogy a fél város fel van túrva, a másik fele meg le van zárva, szóval az király lesz :) : ) : ) Gondoltam, cseles leszek, hisz már sokat tapasztalt anya vagyok, felhívtam tehát az ügyeletet. Elpanaszoltam a problémát, és mikor közöltem, hogy nem , a gyerek nem lázas, nagyon csúnyán ledorgáltak, hogy az ilyen lusta szülők miatt nem jutnak el azokhoz a gyerekekhez akiknek igazán szükségük van az ügyeleti ellátásra.
Így hát mit volt mit tenni, mindketten begyógyszereztük magunkat, volt nálunk víz is meg kaja is, ki tudja...
Elindultunk. Igen, szombat van, így a busz 25 percenként jár, igen szerencsére a metró járt. A Széll Kálmán téren lévő kaotikus állapotokról nem tudok írni, mert leírhatatlan . Megtaláltuk a buszt, és mivel nem mondta be, hogy hol járunk, nagyon figyeltünk. De sikerült. Végre, megérkeztünk civilizált világunk fellegvárához, a gyógyító templomhoz: KÓRHÁZ.
A portás eligazított minket, és olyat mondott, hogy az egész hetem szárba szökkent. Az ügyeletet a FELNŐTT Fül-Orr-Gége osztály adja, oda kellett menni. Örültem, mint majom a farkának, hogy de jó, legalább az én fájós fülem is orvoslátta lesz. Nem akarok spojler lenni, de korai volt az öröm...
Beléptünk a váróba, ahol persze, hogy rengetegen voltak, de meglepő módon gyorsan szórták a gyerekeket ki. Kedves nővérek, mosolygós orvosok. Végre behívtak minket is, Lilit 3 perc alatt megvizsgálta az orvos. Hallójárat gyulladás, vatta a fülbe. És akkor megtörtént az , amiért ezt az egész sztorit leírom.
Ugye nem felejtettétek el, amit fentebb írtam.. az ügyeletet a János kórház FELNŐTT osztálya adta...
Gabi :  - És az én fülem hol nézik meg ?
Orvos : - ????????
Gabi : -  Mert az enyém is fáj, és zúg már vagy egy hete.
Orvos : - A felnőtt ügyeletet a Szent Imre kórházban van....
Csak néztem rá.
A gyerekem zokogott, mert úgy megvizsgálták, hogy majd széthasad a feje a fájdalomtól, és a doki a válla felett csak ennyit tudott mondani.
Érem én, tényleg. Vannak barátaim az egészségügyből, nővérek, orvosok. Tudom, hogy milyen körülmények között dolgoznak, tudom, és mindig kiállok az ügyük mellett. De könyörgöm. Most tényleg akkora teher lett volna neki belenézni a fülembe, belevágni egy köcsög gyógyszeres cuccot ???? Hát hisz felnőtt orvos vagy mi a tök ?? Mondtam neki, hogy tömeg közlekedünk, és hogy Kőbányáról jöttünk, szerinte mit tegyek ?

Hát így járunk mi. Én kihagytam az ügyeletet, mert Lili kétségbeesetten nézett rám, fájt a füle, haza akart már érni. Így megkerestük a buszt visszafelé, metró is bejátszott és hazaértünk. Csak négy óránk ment el a napból. Csak...
Nem vagyok közgazdász, sőt okos ember sem, aki ott ül fenn, és osztja az észt.
De kérdem én, miért kell négy órát utaznom azért, hogy egy orvos ránézzen a gyerekemre, amikor öt percre lakom egy regionális kórháztól ??? Ja, és csak szólok, NINCS mindenkinek autója, az emberek egy jelentős többsége a tömegközlekedést használja.
Miért van az, hogy ilyen őrült módon szervezik az életünket az okosok ???
Miért van az, hogy még mindig, bármennyire kedves is némelyik, de a többség úgy gondolja, hogy az orvos egy isten ???
Szerencsés vagyok, hisz a hétvégén még főznöm sem kell, hisz mire hazaértünk a piac már rég bezárt, Lili meg alszik, így vásárolni sem tudok elmenni :) Holnap úgyis zárva minden, legalább lesz időnk ebédet rendelni valahonnan...
Az elmúlt közel három évemben rengeteg orvosi sztorim lett. Nem szoktam kipakolni, ezt a mait is csak azért, mert tényleg majd elhajítottam a hajam, mikor a felnőtt doki átküldött egy másik kórházba.
Nyilván megértek én mindent és mindenkit. Nyilván.....
Nyilván... de tényleg...

1 megjegyzés: