2015. október 5., hétfő

Csapongó Élni és nem félni





Tegnap este, mikor hazaértem nem ültem le a gép elé írni..
Nem akartam kiírni magamból sem az örömöm, sem a bánatom. Ízlelgetni akartam, akartam, hogy hassanak rám az érzéseim, hogy átjárják a porcikáimat és megéljem őket. Akartam hogy fájjon aminek fájni kell, és akartam élvezni az öröm gyönyörét is.Este, mikor az egész napos nyüzsinek vége lett, magamban pörgettem vissza a filmem ami a fejemben forog. 
Amikor reggel Lili - már megint igen, mondhatjátok.. szegény gyerek, hurcolom magammal ezekre a mellrákizékre... de, hát imádja....
szóval, mikor köszönt a klónhadsereg tagjainak, és keresztül néztek rajta, csak mert engem utálnak.. nos az is egyfajta mérföldkő volt. 
A fene nagy összefogás..aha.. ami csak akkor működik, amikor sokan látják.. 
Hogy is mondta Csaba ? 
"A mellrák elleni szervezetek nem a mellrák, hanem egymás ellen küzdenek." azt  hiszem, ez egy nagyon találó meglátás...ami talán változhat-na ...talán..
Szerencsés vagyok, mert láthatta a lányom, hogy mennyi de mennyi szuper ember vesz körül, mennyien vagyunk, akik bár nem egy közösségben tevékenykedünk, mégis őszinte szívvel tudunk beszélgetni, megölelni egymást, tanácsot adni, de legfőképp TISZTELNI egymást. 
Szerencsés vagyok, mert a lányom megtanulhatja egy - egy ilyen napon, hogy mi is a tisztelet. Megláthatja, hogy milyen, ha valakinek őszintén gratulálsz a sportteljesítményéért, és bár a mérleghinta két végén ültök, mégis oda tudsz állni elé.. az már más kérdés, hogy ő annyira sem méltat, hogy meghallgasson.. A lányom megtanulja, hogy az emberek hála az égnek rohadtul nem egyformák.. A lányom megtanulja hogy nem kell mindenkit szeretni, és nem kell, hogy mindenki szeressen. A lányom megtanulja, hogy ha nem is szeret valakit attól még tisztelheti.. A lányom szerencsés....

Az életem két legmeghatározóbb élménye a gyermekeim születése volt. 
A tegnapi napig. 
Soha, de soha nem hittem volna azt, hogy rólam, csakis az én történetemről készül egy film. 
Soha nem hittem volna, hogy valaki érdemesnek talál arra, hogy bemutassa a gondolataimat egy filmben. Soha nem hittem volna, hogy a filmem, ami én vagyok - érdekelni fog másokat. 
Soha nem hittem, hogy lesz egy filmem...... ami már nem csak a fejemben forog.. 
Soha nem hittem, hogy az Élni és nem félni filmet ölt.......
Soha nem hittem, hogy ez megtörténhet velem. 
Soha nem hittem hogy rákos leszek.. tehát... soha ne mondd, hogy soha.. :D :D :

Ami történik velem és körülöttem az nem én vagyok csak. Tegnap is bebizonyosodott számomra.. Semelyikünk rákja nem különb a másikénál. Végtelenül sajnálom, hogy sok sorstársam azt gondolja, hogy attól, hogy mi egy páran, akik vállaljuk az arcunkkal a nyilvánosságot, szóval, hogy mi különbek vagyunk náluk. Nem igaz!!! Az energia, a tettrekészség mindenkiben ott van. Mi valamiért erre az útra léptünk, de nem vagyunk különbek. Számomra a nyilvánosság, amit a rák utáni életem hozott mindig hatalmas meglepetéseket is hoz az életembe. A legfontosabb célom még mindig az, hogy mi nők merjük vállalni magunkat. Hogy ez a betegség ne stigmatizáljon senkit. 
Mérhetetlenül felháborított, amikor az ország vezető onkoplasztikai sebésze arról beszélt, hogy mennyire fontos, hogy helyreállítsák a mell műtött nők nőiességét, ezért rögtön helyreállító műtétet kell csinálni a nőknek. 
Kikérem magamnak !!!!!!
A mell műtött nők nőiességét fejben kell helyreállítani, nem a melltartóban. Az, hogy egy vezető orvos erről így beszél, számomra több, mint felháborító. Nem véletlen, hogy nem is mentem el hozzá :D :D 
Tegnap is több nővel beszélgettem, akik csak azért feküdtek kés alá, mert ez az elvárás... basszus.... mi van????
Nem szabad azt az érzetet kelteni a mellműtéten átesett nőkben, hogy kevesebbek attól, hogy ha nincs helyre állítva a mellük, mégis ahova nézek, mindenhonnan ez köszön vissza. Főleg a fiatal nőknél..Biztos vagyok abban, hogy nem ez a helyes út. 

Tegnap megint hatalmas energiákat kaptam, láttam a velünk együtt önkénteskedő lányok szemében a csillogást, és boldog voltam. Szeretem őket. Tudom, hogy jó úton járok, bár sokan akarnak elgáncsolni, de sokkal többen vannak, akik mellettem állnak.. Akikkel együtt állunk a rajtvonalnál, mert mindannyian egyenlőek vagyunk ebben a PINKŐRÜLET-ben <3 <3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése